A szifon a legtöbbször teljesen a háttérbe szorul a mindennapokban. Mert az átlag háztartásokban az evidens, hogy mi is az a mosdó, meg esetleg még a lefolyóra is villan néhány szempillantás, de ennyi. Abba nagyon kevesen gondolnak bele, hogy az a sok ételmaradék, zsíros képződmény, szennyeződés, ami a kagylóból látszólag eltávozik tulajdonképpen hova is kerül. Persze, egyszer csak a csatornába, na de odáig azért hosszú út vezet. Ami megérdemelné a figyelmet.
A szifon csere nem törvényszerű!
És hogy miért baj a fent emlegetett figyelmetlenség, a nélkülözöttség? Azért, mert icipici odafigyeléssel és rendszeres karbantartással a dugulások kilencven százaléka megelőzhető. Lenne. De csak lenne, mert ahogy említettük, a szifon jelenléte keveseket foglalkoztat. Így aztán egyszer csak, egy kevésbé szép napon bekövetkezik az, amire senki sem vágyik vagy számít. A rendszer bedugul. Sokan úgy vélik, hogy a szifon szétszedése pikkpakkos művelet. Az interneten bőven akadnak leírások. Megy az, mint a karikacsapás. Aztán amikor ott ülnek nyakig a szifonból kifolyt mindenfélében, összeszerelhetetlen alkatrészekkel körülvéve, akkor hiába a megbánás. Úgyhogy erre a területre nem elég a lelkesedés és a barkácsolgatási gyakorlat. Érdemes szakemberhez fordulni, így a gyerekbetegségek egy az egyben kikerülhetőek.
A szifonok cseréje tíz esetből nyolcszor nem megúszható. Ha olyan komoly a dugulás, akkor nincs apelláta. Ezért aztán nem mindegy, hogy milyen típusra esik a választás. Kifizetődő taktika előrelátóan gondolkodni és olyan fajtára voksolni, ami egyszerűen, könnyen és gyorsan szétszerelhető. Ezáltal ugyanis a tisztítás macerás folyamata is gördülékenyebbé válhat. Ami meg az állagmegőrzés és hatékony megelőzés garantálója. A szifonok ára beszédes. Ahol az összegek túlságosan alacsonyak, ott érdemes élni a gyanúperrel, hogy nincs minden rendben. Természetesen ezek a variációk is használhatóak, ám az esetükben jóformán borítékolható a kurta időszakot átívelő élettartam.
A műanyag alkatrészek a futottak még kategóriájába tartoznak, mert a szerelések során könnyen megadhatják magukat, tovább tetézve a bajt. A menetes egységek sem túl praktikusak, mert könnyen megtapadhatnak a szennyeződések és ember legyen a talpán, aki egy kellemesen zsíros-szappanos elemet csak úgy pillanatok alatt képes lecsavarni. A műanyag menetes részek ráadásul gond nélkül megrepedhetnek, ami nagy baj, hiszen így a víz szabadon elfolyhat. Ekkor sokan különböző szigetelőanyagokat vetnek be, ám ez nem tartós ötlet, a ragasztó meg kifejezetten rossz elképzelés, hiszen így a jövőben a szétszerelés esélytelenné válik. Nem marad más, mint a szétverés, ami mivel nem bokszolásról beszélünk, nem túlzottan praktikus fordulat. Ha kikerülhetetlen a toldozgatás, foltozgatás, akkor a szigetelőszalag vállalható megoldást jelenthet.
A szifon csere árak sokat követelnek?
Alapvetően nem. De arról nem szabad megfeledkezni, hogy a legtöbb szifon csere egy az egyben kikerülhető, amennyiben a prevenció adott. Hogy ez mit jelent? Egyrészt az ételmaradékok nem a lefolyóba és nem a szifonba valók. Még ha kényelmes ötletnek is tűnik lenyomatni a kisebb-nagyobb darabokat, ez csak a látszat. A dugulás egy idő után automatikusan bekövetkezik. Másrészt a túlzott vegyszerhasználat sem kifizetődő taktika, ugyanis a felgyülemlett anyag a lefolyóba kerülve végül a szifonban ragadhat. Arról nem is szólva, hogy idővel kemény kéreggé állhat össze. Harmadrészt a szifonok cseréje rendszeres és becsületes tisztítással szinte minden esetben megakadályozható.
Ha a fentiek fényében nézzük meg, hogy mennyibe kerül a szifon megvásárlása, akkor látható, hogy sokba. Sokba, főleg akkor, ha egy kis odafigyeléssel az egész hajcihő megelőzhető. De ha a baj megtörtént, akkor a cserét mindenképpen érdemes szakemberre bízni, aki tapasztaltságának és szakértelmének hála gyorsan, hatékonyan pontot tehet az ügy végére. Negatív meglepetések és váratlan kellemetlenségek nélkül.
